TESZT: VW Tiguan Highline 2.0 TDI DSG 4Motion
A Volkswagen 2007-ben nem elsőként, de azonnal trónkövetelőként lépett a crossoverek piacára a Tiguannal. Sokat kellett várni a második generációra, de semmi kétség, megérte!
Az új Tiguan, amit kipróbálhattunk, formáját és a belegyúrt technikát tekintve pontosan illeszkedik a Golf és a Passat közé. Viszont emelt hasmagasságával, és mokány megjelenésével mindkettő fölé tornyosul. Méretei ideálisak városi furikázásra, de már kellően nagy utazóautónak is. Ráadásul okos összkerékhajtásának hála, bátran lehajthatunk vele az aszfaltútról.
Az elődjét minden méretében kicsit felülmúló Tiguan elég kompakt maradt ahhoz, hogy jól irányítható, könnyed maradjon, ne pedig egy tehetetlen behemót. A tesztautó R-line csomagja elhitette velünk, hogy ez egy sportos crossover. A kocsira pillantva olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy utcai gyorsulási versenyre felkészített döggel beszéltem volna meg egy találkozót, és még egy kicsit szégyellenem is kéne magam amiatt, hogy se kesztyű, se versenycipő nincs rajtam. Ütősek az öltöztetőidomok, csodaszép a 19 colos felnigarnitúra, vagányak az igényesen megtervezett
fényű első és hátsó lámpák.
Belül folytatódik a „street-race” hangulat. A „R” mintás alcantara sportülések, a fekete tetőkárpit, a lecsapott aljú kormány és a szigorú formai megoldások fokozzák az izgalmat. A gyújtás-gomb megnyomására feléled az LCD műszeregység és a 8 colos középkonzoli kijelző is. Egy pillanat múlva halk duruzsolás jelzi, hogy dízelmotor forog a szélvédő előtt. Aztán a DSG váltót D-be tolva elkezdődik az utazás. A 150 lóerős TDI 340 Nm-es nyomatéka haptákban áll, és rendesen meglódítja a közel 1,7 tonnás autót. Kiderül, hogy ugyan nem gyorsulási versenyre készült, de érzésre kevés ellenfél marad az úton, és a dízelhang is teljesen eltűnik, ahogy gázt adunk. A 9,3 mpes 100-as sprint nem rossz adat, de a rugalmassága az igazán lehengerlő, ami előzésekkor ad biztonságot. És ez a Tiguan motorizáltságának a belépő szintje.
Mit tudhat vajon a 240 lóerős, duplaturbós dízel? 500 Nm már egy kamionnak is becsületére válik. És a 220 lóerős, finom járású benzines turbó (TSI)? Na, ott már nem kérdés az utcai harcos külső létjogosultsága. Ezek a csúcsmodellek 6,5 mp alatt vannak százon. És ezt az adatot a 7 sebességes DSG, illetve a 4Motion összkerékhajtás párosa mindenkinél egyformán képes produkálni. Félelmetes egy kompakt terepjárótól. Félnünk nem kell viszont a sok-sok széria- és opciós biztonsági, kényelmi felszereléstől – maximum is csak bele kell tanulni a kezelésükbe. Az ismert VW stílusban és funkcionalitással működik minden, ezért néhány perc alatt megszokja az ember, hogy például tolatókamera segít parkoláskor (ha éppen nem az elektronika manőverezik helyettünk), a sávtartó rendszer akár kis kormánymozdulatokkal is a kijelölt úton tart, vagy csak egyszerűen a kora őszi napfény simogatja az arcunkat a nyitható panoráma üvegtetőnek köszönhetően.
Aztán ott van a 4Motion Active Control néven az összkerékhajtást vezérlő forgókapcsoló. Ezzel kiválaszthatjuk, hogy milyen „off-road” viszonyok között autózunk. Havon, laza talajon? Ehhez igazítja a gázpedál érzékenységét, az elektronikus differenciálzárat, a lejtmenetvezérlőt és a DSG váltó működését. Az „on-road” beállításnál pedig a szokásos ECO, Normal, Sport és egyéni módok közül válogathatunk.
Van miből válogatni motor és felszereltségi szintek között is, nem beszélve a temérdek kiegészítő csomagról, tételről. Az említett motorokon kívül 1,4 literes benzinessel is kérhetjük a Tiguant (125–150 LE), a kétliteres dízelből van 115, 150, 190 és 239 lóerős, továbbá a kétezres TSI 180 lóerős változata szintén elérhető. Az árak már 7,2 milliótól indulnak, de egy optimálisan összerakott összkerekes dízel darabért nagyságrendileg 10 millió forintot kell összegyűjtenünk. Ha a szolgáltatásokat, a minőséget és a formát nézzük, akkor megéri a Tiguant
választani. A kérdés csak az, hogy szabad-e kihagyni az extralistából az R-line csomagot?
Fotó: Marcali Gábor
